Vélemény: Hummingbird (Kolibri-kód)

A Kolibri-kódot már szombat este megnéztem, de olyannyira nyomasztó film, hogy kellett néhány nap mire meg tudtam emészteni. 

Nem is gondoltam, hogy ilyen érzéseket fog belőlem kiváltani, én egy laza kis akció-dömpingre számítottam. Jason Statham főleg ilyen szerepekben ismert, ám ebben a filmben megmutatja egy másik arcát is. 

Nem értem a magyar címet, mert semmi köze nincs semmiféle kódhoz a történetnek.

Joey Jones (Jason Statham) egy különleges egység néhai katonája, akit katonai bíróság elé állítottak, hajléktalanként tengeti napjait, eltűrve a napi veréseket és mindent ami ezzel jár. Egy nap azonban úgy dönt, hogy visszaüt, majd menekülés közben egy üresen álló luxuslakásban találja magát, és megtudja hogy jópár hónapig még nem érkezik meg a lakója. Természetesen hozzájut a tulajdonos bankszámlájához és kocsijához is. Az eddig kemény alkoholista Jones ezt az egészet egy második esélynek tekinti, és eldönti hogy új életet kezd, leteszi az italt és munkát vállal. Egy kínai étterembe megy mosogatni, ahol egy nézeteltérés alkalmával hamar felfedezik tehetségét és egy kínai gengszterfőnök sofőr és végrehajtó munkát ajánl neki. Jones ezek után sem felejti el, honnan jött, és rendre segíti régi hajléktalan társait. 


A film másik főszereplője Agata Buzek (Cristina) a lengyel származású apáca, aki meglehetősen küzd önmagával és gyötrődik Istenbe vetett hitével kapcsolatban is, nem igazán találja helyét a világban, mindemellett rémes gyermekkori titkot őriz. Nekem az ő figurája nem volt túl szimpatikus, nem tudnám pontosan megmondani miért. Talán hirtelen akartak rajta nagyot változtatni rövid időn belül. Mégis akárhány jelenetben szerepelt, mindig valami szomorkás, nyomasztó hangulatot keltett. 
Jason Stathammel ugyanígy voltam.
Még egyetlen filmet sem láttam az ő szereplésével (najó, a Szállító 2-t, de csak arra emlékszem hogy borzalmas volt) szóval nincs viszonyítási alapom, de nekem az ő játéka tetszett, hitelesen alakította a legbelül vívódó és lelkiismeretfurdalással küzdő katonát, aki szeretne valami jót is cselekdni, csak épp rossz eszközökhöz nyúl. Az ő múltját is megismerhetjük, hogy mit követett el, miért került bíróság elé, mirefel az önmarcangolás. 

Amit hibaként tudnék megemlíteni, talán az hogy túl sok dolgot szeretett volna érinteni a film, csak nem tudta mindet szépen kidolgozni. Végülis jó témákat feszegett, de ugye aki sokat markol... Mindenesetre így sem maradt el a hatás. 

Én ugye teljesen fel voltam készülve egy kis csihi-puhi lövöldözésre, ehhez képest olyan letargiába zuhantam a film végére, hogy alig tértem magamhoz. Igaz, sok téma kerül elő egyszerre, de mind nagyon tetszett. Kevés szereplőt szólaltat meg a film és szerintem pont emiatt üt ekkorát. 
Azt javaslom, ha nem akarunk mély depresszióba esni, ne egyedül nézzük meg, viszont akárkivel-akárhogyan is tesszük ezt, mindenféleképpen jó kis filmélményre számíthatunk! 

9/10