Emlékszem, mikor még tavaly láttam a trailert, az alapján nagyon megtetszett, és vártam is a megjelenést. Most újranéztem az előzetest, és hála az égnek, hogy tavaly óta elfelejtettem, mi volt benne, mert kb. az összes poént lelövik, gyakorlatilag egy rövid összegzése a filmnek. Szóval, ha még nem láttátok a filmet, ajánlatos a trailert mellőzni.
Spoiler lehet.
A Paranoia igencsak aktuális témá(ka)t boncolgat: ma már egy ember okostelefon és egyéb okos kütyük nélkül nem is igazán ember, a mindennapos rohanások közben hajlamosak vagyunk minden bizalmunkat, gyakorlatilag az életünket ezekre az okoskészülékekre hagyni. Pedig rengeteg leleplező hír került már napvilágra, miszerint a legtöbb telefon kémszoftverrel van ellátva, folyamatosan adatokat begyűjtve és továbbítva azokat különböző cégeknek, szolgáltatóknak. Ez a tény jogosan adhat okot a paranoiára.
Másrészről ugyancsak szól arról is, mi mindenre vagyunk képesek a pénz és a hatalom megszerzése érdekében, habár a lelkiismeret mindig közbeszól.
Direkt nem olvastam utána a filmnek, mondván legyen minden meglepetés, és valóban, már az eleje főcímben csodálkoztam, micsoda szereplőgárda jött össze: Gary Oldman, Harrison Ford, Liam Hemsworth, Julian McMahon és Josh Holloway. Igaz két utóbbinak valymi kevés szerepecske jutott, de azért kihoztak belőle amit tudtak, azt hiszem.
Oldman és Ford kétségtelenül fantasztikusat nyújtottak, és a Hemsworth gyerekkel sem volt probléma. Bár, ha már egyszer paranoia a film címe, kicsit nagyobb átélést vártam volna, viszont az is igaz, hogy ez nem rajta múlott, hanem a forgatókönyvön.
Maga a sztori nem újdonság, a sablonos fordulatok is mind előkerülnek, a vége pedig dühítően kiszámítható, egyszerű és nyálas.
Adott egy brooklyni srác, Adam Cassidy (Liam Hemsworth), aki beteg apját gondozza, és szeretne kitörni abból a környezetből. Tehetsége miatt minden esélye meg is lenne erre, ám a bemutató előadása a Wyatt corp-nál nem sikerül túl jól. Másnap azonban mégiscsak visszahívja őt Mr. Wyatt (Gary Oldman) és üzletet ajánl neki: legnagyobb riválisánál, az Eikon vállalatnál kell dolgoznia, hogy onnan információkat szivárogtasson ki nekik legújabb fejlesztésükről, hog aztán ő ellophassa azt. Az Eikon feje Wyatt régi barátja, Jock Goddard, (Harrison Ford) akivel azóta ellenségek lettek. Cserébe rengeteg pénzt és luxut ígér. Adam nem szívesen megy bele, hiszen ez illegális, de mivel őt is vonzza ez a világ, végül rábólint.
Wyatt jobb keze, Judith (Embeth Davidtz) készíti fel az első találkozóra Goddarddal, és segíti mindenben. Természetesen puszta érdekből.
Adam egyből lenyűgöz mindenkit az Eikonnál, köztük egyik volt numeráját is, akiről kiderül, hogy új munkatársa, Emma Jennings. Micsoda véletlen.
Ha innen tovább mesélném, akkor már spoileres lenne. De nem nehéz kitalálni.
Számomra a legnagyobb kérdőjel Judith karaktere volt. Nem értem, minek szánták őt. Nem tudjuk, hogy esetleg szerelmes-e Wyattbe, vagy csak üzleti érdekek kötik hozzá. Próbálták néhol érzékeltetni egy-két ráfókuszálással, hogy ezzel a nővel nem teljesen oké minden, de nem értek el vele semmit sem. Na és a végén is történik egy kis csavar, amit szintén nem tudtam hovatenni. Mi volt a motivációja? Abszolút homály a nő.
Adam Emmával folytatott viszonya is teljesen kézenfekvően alakult, a hirtelen jött szerelmen sem lepődtem meg. Van, aki igen?
Fentebb említettem már, hogy nem volt túl hiteles Adam paranoiája. Nem hagytak elég időt a cselekmény kibontakozására, az egész paranoia-dolog csupán 10-15 percig tartott. Addig viszonylag biztonságban érezte magát a fiú, aztán jött a zsarolás, mikor ki akart volna szállni, majd a végén megintcsak ő volt nyeregben az FBI-jal az oldalán. El bírtam volna még viselni 10-20 percet a játékidőből, hogy helyére kerüljenek a dolgok, és ha egyszer paranoia, paráztassák már be úgy istenigazából. Érezzem, hogy szerencsétlen beleőrül abba a tudatba, hogy minden mozdulatát figyel(het)ik, hogy nincs számára kiút, vagy választási lehetőség, hogy kényszerből kell olyan dolgokat tennie, amit nem akar. Mindebből semmi nem jött át. Legalábbis számomra nem.
De ennyire rózsaszín, cukormázas befejezéssel is ritkán találkoztam dráma-thriller filmekben, vagy inkább soha. Ettől már csak az lett volna nyálasabb, ha apja betegsége ukmukfukk eltűnik. Emiatt nem is tetszett a végkifejlet egyáltalán.
A film lendületesen indul, majd a végére úgy hagy alább fokozatosan az izgalom. A csavarnál sem dobtam hátast, sőőt, egyiknél sem. Nem is szabadna "csavar"nak hívni. Végülis egynek elmegy, a színészi alakítás élvezetes, nekem tetszett a brit és amerikai akcentus keveredése.
Mivel a Paranoia dráma-thrillernek készült elvileg, de a várt hatás teljesen elmaradt, így csak 5/10 pontra tudom értékelni.
