Vélemény: Man of Steel

Kis késéssel én is megnéztem az Acélembert, fontos hozzátennem, hogy két részletben. 

Az év egyik legjobban várt mozija engem eddig nem igazán hozott lázba, ám miután megnéztem... ugyanúgy nem hozott lázba. Abban biztos vagyok, hogy a camos változat elvett valamicskét a hatásból, de én azért nem kenném arra. 

Azt hinné az ember, ha Nolan neve ott szerepel a forgatókönyvírók között, Kevin Costneré és Russel Crowe-é pedig a szereplőgárda közt, csakis egy atommozit kaphat, ám sajnos nem ez a helyzet. Habár meglehet, hogy a három történetíró idő közben elfelejtett egyeztetni egymással.

A történet röviden: 

A Kripton bolygó a végét járja, ezért Jor-El elküldi újszülött fiát, Kal-Elt a Földre, átadva neki az ún. Kódexet, annak reményében hogy a Földön új élet vár majd rá. Zod tábornok és társai, akik a bolygó pusztulásáért felelősek, miután véget ér száműzetésük, azonnal a fiú után idnulnak.


SpoilerMENTES 

Az Acélembert Zack Snyder rendezte, aki főként fantasy-filmek rendezésében van otthon. Illetve nagyon nincs otthon, legalábbis a Man of Steelt nézve. (többi filmjéről nem tudok se jót, se rosszat, nem láttam őket, de annak oka van)
Ugyebár Christopher Nolan a történetíró David S. Goyerrel az oldalán, aki a forgatókönyvet is írta. 
Éppen Nolan neve miatt lepődtem meg azon, mennyire keszekusza, logikátlan és hiányos ez a film. Mondhatni nincs normálisan megírt története. Van az a két mondatban elmesélhető cselekmény, és tényleg, annyiból áll az egész film a maga 142 perces játékidejével. Viszont hiába ennyire hosszú, annyira széleskörben akarta elmesélni ezt a sztorit, hogy arra még ez az idő is kevésnek bizonyult. 
Kidolgozatlanok a karakterek, nincs kellő idő a bemutatásukra,  az ok-okozati tényezők is nagy részben hiányoznak, mi miért történik, minderre nem sok választ kapunk. 
Szerintem túl nagy figyelmet fordítottak az akciójelenetekre. Ha összeszámolnánk, minimum 60 perc biztosan összejönne. Az rengeteg. 

Azt, hogy miért két részben néztem, csak azért volt fontos megemlítenem, mert bealudtam rajta. Pedig ha igazán izgalmas és érdekes egy film, nem számít mennyire álmos vagyok, végignézem. Tehát ez csak egy amolyan 'jel' :D És szó sincs róla, hogy biztos azért nem tetszett mert lány vagyok. Imádom az ilyen jellegű filmeket (is). 


Igaz, hogy Amerikában nagyot kaszáltak ezzel a filmmel, de ez csak a megfelelő hypenak köszönhető, na meg mert ígéretes volt a szereplőgárda: Russel Crowe, Kevin Costner, Henry Cavill, Michael Shannon. A színészi játék egyébként nagyon is jó volt szerintem, főleg Crowe és Shannon részéről. Végülis Cavall is jól alakította az acélos szuper embert, igazából a karakterén múlt, hogy nem tudott többet megmutatni magából, hiszen feltünésének 75%-át a harcjelenetek tették ki. 


Nem mondom, hogy nem érdemes megnézni a filmet, de közel sem nyújt akkora élményt, mint azt a legtöbben elvárnák tőle. Egy popcorn mozinak simán jó, ha nem keressük benne az értelmet, még szórakoztató is. 

4/10



És most jön a kedvenc részem... :D



Vigyázat, SPOILER!

(egyébként mozisan néztem, angolul, felirat nélkül, tehát nem sikerült 100%ban mindent tisztán értenem, ezért ha akadna tárgyi tévedés, vagy bármi, akkor ez ennek köszönhető.)

Kezdjük rögtön a Kripton bolygóval. Valószínűleg ez az előző Superman-filmek hatása csak, de én kicsit sem ilyennek képzeltem el. Itt inkább egy vulkanikus bolygónak tűnik, én viszont a hideg, kék, jeges dolgokra asszociálnék a név hallatán. De ez legyen a legkisebb probléma. Mert akadnak ettől bőven nagyobbak is. 

Zod tábornok úgy dönt, hogy inkább lezúzza a Kriptont, hogy egy újat teremtsen helyette, és hogy megtisztítsa a vérvonalat. Kéri Jor-Elt is, hogy társuljon hozzá, de sikertelenül. Ezekután egyik pillanatról a másikra (miután megöli Jor-Elt) csak úgy ott állnak a Tanács (?) előtt bilincsbe verve, várva a száműzetésre. Na most ez mi? Legalább valami információfoszlányt ha mutattak volna mégis hogyan sikerült őket elkapni, az jó lett volna. 


Már a 2. jelenetnél felfigyelhetünk a zenére. Aki látta a Batman-trilógiát, valószínűleg egyből levágta, hogy Hans Zimmer ennek a filmnek is a zeneszerzője, ugyanis a kezdeti problémák felvázolásánál szóló dallamok nagyban hajaztak a Batman-Beginsben hallhatóakra. Nekem abban is, és ebben a filmben is nagyon bejött. 
Ha már kicsit hasonlítgatok a Batmanhez, a flashbackek terén is volt sok hasonlóság szerintem, de ezt nem gondolnám rossznak, csak egy észrevétel. Mellesleg, ha már itt tartunk... két Mátrix szereplő is feltűnik az Acélemberben, mégpedig Laurence Fishburne (Mátrix:Morpheus) és Harry Lennix (Mátrix:Lock kapitány). Volt az a jelent, amikor Perry White (Fishburne) és két kollégája előmásznak a romok alól és néznek az ég felé. Egyből az a jelenet ugrott be a Mátrix - Forradalmakból, mikor a gépek elvonulnak, és Morpheusék kijönnek a búvóhelyről. Ugyanaz szinte. A nagy összecsapás a film végén Superman és Zod között szintén mutatott némi hasonlóságot Neo és Smith csatájával. Na de ennyit a Batmanről és a Mátrixról, ezek csak ilyen apró kitérők voltak. 

Viszonylag hamar feltűnik Lois Lane karaktere is. Az a csaj (Amy Adams) hihetetlenül idegesítő volt, hiába kevés szerep illetve szöveg jutott neki. Már maga az, ahogyan találkozunk vele: valahol az északi-sarkon (meglehet, hogy nem ott, nem említik) furcsa dolgot találtak, és pont ezt a nőt kellett odaküldeni riportot készíteni. Természetesen pontosan egyidőben érkezett a mi acélemberünkkel, így elkerülhetetlen volt a találkozás. És ez indította el Ms. Laneben a nyomozás szándékát, az igazság felkutatásását, bármi áron. Ahhoz képest, hogy országon kívül találkozott ezzel az idegen emberrel, egész hamar megtalálta. Végülis hiába nem publikálta a szerkesztője erről a találkozásról történő misztérimuokkal teli írását, ő akkor is elérte, hogy nyilvános legyen. Aztán hirtelen valakik valamiért el is hurcolták, ennek a miértjét még most is rejtély övezi. 

Közben Clark beszélhet az igazi apjával, aki odaajándékozza neki a pofátlanul méretre szabott Superman-ruháját, aki ezek után már megtanul repülni is. Valahogy rájön, hol tartják fogva Loist (egyáltalán fogva tartják? Vagy mi a francot keres ő ott a puszta közepén a hadsereg embereivel?)  és egyből odarepül, hogy beszélhessen vele. Pedig csak egyszer találkoztak azelőtt, és Lois nem is valami bennfentes akárki, hogy esetleg fontos infókról tudhatna. (valószínűleg felébredt már benne valami szikra első találkozásuk alkalmával és újra látnia kellett)

Az ellenség eközben már letöltötte száműzetését, és nagy erőkkel a Föld felé tart, hogy megtalálja Kal-Elt és likvidálja. Itt is tele van hiányossággal és logikai hibákkal a film. Egyrészt, egyből ott kötnek ki ők is a puszta közepén, és furcsamódon Lois kell nekik Supermanen kívül. Semmi magyarázatuk vagy indokuk nincs rá, miért vigyék Loist magukkal. Mégcsak nem is a célpontjuk nője, hogy esetleg vele zsarolják... (És még mindig nem tudjuk mit keres ott. Kb. úgy néz ki a sok katona között, mint Minni Mouse egy hadseregben) Ráadásul belökik egy helyiségbe, ahol persze segítségül tudja hívni Jor-Elt. Hát ennél a résznél is kiakadtam picit, mivel seperc alatt kijutott arról a hajóról, de nem is ez benne a poén, hanem hogy Jor-El azután is jelen volt, hogy a S-es pöcköt már kivette. (Elnézést, ezeknek a speckó kütyüknek nem tudom még a nevét) Ami pedig még ennél is nagyobb vicc, hogy Clark az egyik pillanatban még szinte magatehetetlen állapotban hever az asztalon, de csak úgy egyik pillanatról a másikra visszanyeri régi erejét és megmenti Loist a szörnyű becsapódástól. 

Következő baki: Kal-Elnek elég 20-30 másodperc hogy felröppenjen a világűrbe, ahhoz viszont hogy egyik farmról a másikon teremjen természetesen meg kell várni, amíg Zodék megtámadják a mamát. 

Ja, és itt történhetett volna meg a második potenciális csókjelenet, de tudtam, ha tényleg sor kerül rá, akkor már rég el van cseszve. (Amúgyis, de mindegy.) 

Ami még kiverte a biztosítékot: Kal-El épphogy beugrik egy nagy verekedés után ránézni a mamára, Lois másodpercre pontosan ott terem, mert neki támadt egy világrengető ötlete, hogyan győzhetnék le Zodék seregét. Komolyan?? Egy huszonakárhányéves újságírónak támad világmegmentő ötlete? És Superman? Nem azért 'szuper' hogy ezek neki jussanak eszébe? Hjajj... 

Na aztán ami innen következett.. Egy hatalmas kavalkád, robbantások tömkelege, hatalmas ugrálások, wtf történések, hogy a közelharcokról már ne is szóljak. Ezzel mind nem lenne semmi gond, viszont ahogy mindez rögzítve volt, (egyébként mind CGI technikával készült) számomra követethetetlen és zavaros. Valószínűleg a 3D-nek készült felvétel is sokat rontott az összhatáson. (emlékezzünk csak a HP7/2-re) (és mondom, mozisan néztem, viszont az tuti hogy nem a cam remegett végig, hanem maga a film) 

Ennek a rengeteg, közel 1 órás egymás után következő harcnak és robbanásnak szerintem sok értelme nem volt. Nem vagyok az akció ellen, szeretem ha igényes, de ez csak egy összecsapott 'izé' volt részemről. Azt meg kell hagyni, hogy maguk az effektek hatásosak voltak, és gondolom ha moziban nézem sokkal nagyobb az élmény, de így erről sajnos nem tudok nyilatkozni. 

A végső összecsapás szintén kissé röhejes a számomra. Tehát az, hogy átverekszik egymást többszáz betonfalon, beleverik egymást az aszfaltba, lézercsapást mérnek egymásra a szemükkel... És mégis hogyan nyírja ki végül Zodot Kal-El? Na hogy? Szimplán eltöri a nyakcsigolyáját... hátt... Viszont ez sajnos áldozatokat követel. Supermannek választania kell: vagy megöli Zodot és ezáltal hagyja meghalni azt a miniatűr múzeumi látogató csoportot akikre Zod lézercsapást mér miközben Superman a nyakát törné; vagy elengedi és ezáltal megmenheti őket. Én azt mondom, ha az a csoport olyannyira ostoba, hogy látják a lézert de csak egyhelyben állnak a sarokban, akkor maguk választották a sorsukat. Mi a fenének futnának el jobbra mondjuk? Talán még ma is élnének.
Superman eme kudarcát egy hatalmas noooooo-ordítással nyugtázza. Lois természetesen hipp-hopp ott terem, és megvigasztalja. 

Ezután végre elcsattan a vára várt csók az újdonsült szerelmesek között. Mégis mikor volt idejük megismerni egymást és egymásba szeretni? Egyáltalán maguk a nézők megismerhették normálisan a karaktereket? Na de mit ér egy akcióhős film szerelmi szál nélkül, valahogyan bele kellett erőltetni. 
Clark Kent végül úgy dönt, újságírónak áll Lois Lane oldalán nagyapjától örökölt szemüvegében, és mindenki boldogan él eztán. 



Van egy kedvenc párbeszédem a filmből:

Lois: What's the S stand for?
Clark: It's not an S. In my world it means 'Hope'.
Lois: Well..here it's an "ass". :D 

from 00:10 

Vélemény: Selena Gomez-Stars Dance album

Bármily' hihetetlen és váratlan megmozdulás is részemről, én most akkor is erről az albumról fogok írni.

Idáig teljesen közömbös volt számomra Selena, ám véletlenül ráakadtam youtubeon az új albumának teljes verziójára, és nagyon bejött! 

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy akár ő írta a szövegeit, akár nem, hagynak némi kívánni valót maguk után. Az is tény, hogy dalszövegeinek kb. a 40%-a 'éóóéé'k és 'bibibííí'k és 'barambambam'okból áll, a többi 60%-nak pedig jórészt se füle se farka, mégis annyira dallamosak, hogy egyből belemásznak az ember fülébe. Habár személy szerint nem is a dalszövegek miatt szoktam rákattanni egy-egy együttesre, számra vagy albumra, mert ha az érdekelne, akkor verseket olvasnék. Ha zene, akkor nyilvánvalóan a zenei alap és a dallam fog meg elsősorban. Ha a szöveg is üt, az csak egy plusz. 
No persze még csak véletlenül se úgy tessék értelmezni a dolgokat, hogy számomra zeneileg Selena Gomez lenne a csúcs. 

Több helyen olvastam, hogy Rihannatól koppint, nekem nem igazán tűnt fel hasonlóság a két énekesnő zenéje között. Pedig..a munkahelyen naponta minimum 6 számot hallok Rihannatól a rádióban, tehát mondhatni elég jól ismerem az ő zenéjét is. Na meg ma már akkora a zenei piac, hogy elkerülhetetlen két hasonló, neadjisten' egyforma előadó.

Az egész albumról összesen 2 szám van, ami csak kevésbé tetszik, a többi viszont nagyon! Épp azért, mert pörgősek, lendületesek és vidámak a dalai, az ember egyből jókedvre derül, táncolhatnéka támad és rohanna az első buliba. 

Csajos estékhez, lazulós "me-time"-okhoz szerintem tökéletes választás ez az album. 

Vélemény: Hummingbird (Kolibri-kód)

A Kolibri-kódot már szombat este megnéztem, de olyannyira nyomasztó film, hogy kellett néhány nap mire meg tudtam emészteni. 

Nem is gondoltam, hogy ilyen érzéseket fog belőlem kiváltani, én egy laza kis akció-dömpingre számítottam. Jason Statham főleg ilyen szerepekben ismert, ám ebben a filmben megmutatja egy másik arcát is. 

Nem értem a magyar címet, mert semmi köze nincs semmiféle kódhoz a történetnek.

Joey Jones (Jason Statham) egy különleges egység néhai katonája, akit katonai bíróság elé állítottak, hajléktalanként tengeti napjait, eltűrve a napi veréseket és mindent ami ezzel jár. Egy nap azonban úgy dönt, hogy visszaüt, majd menekülés közben egy üresen álló luxuslakásban találja magát, és megtudja hogy jópár hónapig még nem érkezik meg a lakója. Természetesen hozzájut a tulajdonos bankszámlájához és kocsijához is. Az eddig kemény alkoholista Jones ezt az egészet egy második esélynek tekinti, és eldönti hogy új életet kezd, leteszi az italt és munkát vállal. Egy kínai étterembe megy mosogatni, ahol egy nézeteltérés alkalmával hamar felfedezik tehetségét és egy kínai gengszterfőnök sofőr és végrehajtó munkát ajánl neki. Jones ezek után sem felejti el, honnan jött, és rendre segíti régi hajléktalan társait. 


A film másik főszereplője Agata Buzek (Cristina) a lengyel származású apáca, aki meglehetősen küzd önmagával és gyötrődik Istenbe vetett hitével kapcsolatban is, nem igazán találja helyét a világban, mindemellett rémes gyermekkori titkot őriz. Nekem az ő figurája nem volt túl szimpatikus, nem tudnám pontosan megmondani miért. Talán hirtelen akartak rajta nagyot változtatni rövid időn belül. Mégis akárhány jelenetben szerepelt, mindig valami szomorkás, nyomasztó hangulatot keltett. 
Jason Stathammel ugyanígy voltam.
Még egyetlen filmet sem láttam az ő szereplésével (najó, a Szállító 2-t, de csak arra emlékszem hogy borzalmas volt) szóval nincs viszonyítási alapom, de nekem az ő játéka tetszett, hitelesen alakította a legbelül vívódó és lelkiismeretfurdalással küzdő katonát, aki szeretne valami jót is cselekdni, csak épp rossz eszközökhöz nyúl. Az ő múltját is megismerhetjük, hogy mit követett el, miért került bíróság elé, mirefel az önmarcangolás. 

Amit hibaként tudnék megemlíteni, talán az hogy túl sok dolgot szeretett volna érinteni a film, csak nem tudta mindet szépen kidolgozni. Végülis jó témákat feszegett, de ugye aki sokat markol... Mindenesetre így sem maradt el a hatás. 

Én ugye teljesen fel voltam készülve egy kis csihi-puhi lövöldözésre, ehhez képest olyan letargiába zuhantam a film végére, hogy alig tértem magamhoz. Igaz, sok téma kerül elő egyszerre, de mind nagyon tetszett. Kevés szereplőt szólaltat meg a film és szerintem pont emiatt üt ekkorát. 
Azt javaslom, ha nem akarunk mély depresszióba esni, ne egyedül nézzük meg, viszont akárkivel-akárhogyan is tesszük ezt, mindenféleképpen jó kis filmélményre számíthatunk! 

9/10

Vélemény: The Expatriate (Likvidálva)

Ma a Likvidálva c. filmet szúrtam ki a megnézendő listáról, azt gondoltam ha már Aaron Eckhart játssza a főszerepet, egy jó kis akciófilmet kapok, de sajnos nem így lett. Akcióthrillernek írják a filmet, de szerintem a thrillerhez nem sok köze van. 

Adott egy CIA ügynök Antwerpenben (oké, az, hogy a CIA ügynöke, nem derül ki egyből) aki egyik nap arra érkezik meg a munkahelyére, hogy mindaz eltűnt, a kollégái, a felszerelések, egyszóval minden. Miután próbálná kideríteni mi a fene történt, szembesülnie kell azzal, hogy kitörölték minden adatbázisból, mintha nem is létezne. (ismerős?) Mindvégig vele van a kissé lázadó lánya is, aki szép sorjában megismeri apja minden oldalát, legyen az jó vagy sötét. Hamar rájönnek, hogy mindkettejüket ki akarják nyírni, de azt nem tudják kik és miért. Hát így megy ez végig, közben persze szépen sorban kerülnek elő a gonoszok, az emberek pedig hullanak mint a legyek. 
Azt még meg kell említenem, hogy az egész gyilkolászósdi egy titkos CIA-akta miatt történik, amit valaki sikeresen ellopott, de aztán mondhatni kézről-kézre került. 

Rengeteg összefüggéstelen szereplő és helyzet adódik, vannak elejtett ám megmagyarázatlan mondatok, gyengécske szerelmi utalások (bár nem is hiányzott innen a szerelmi szál, no azért feltétlen muszáj volt egy csókot még belecsempészni [ami egyébként teljesen logikátlan volt szerintem] hiszen anélkül nem is film a film) és közhelyek tömkelege. 

Szeretem az izgalmas akciófilmeket, de ezt untam és nem azért érdekelt mireföl az egész mert annyira feszültségkeltő lett volna, hanem mert vártam már a végét. Ami egyébként teljesen kiszámítható..

Azért akadt olyan rész is, ami tetszett benne. Például nem egy szokásos amerikai városban játszódott, hanem Belgiumban. Nagyon szép a képi világa és Brüsszel utcáinak hangulata. Volt egy-két ötletes verekedős jelenet, és olyan is, ami majdhogynem röhejesre sikeredett. 

A történet sablonos és összefüggéstelen, a színészi játék valamicskét dob rajta, de nem lesz tőle élvezhetőbb. Túl sok a szereplő, akikkel nem tudtak mit kezdeni. Ez a film szerintem rém unalmas, de azért egyszer meg lehet nézni éppen, ha nincs jobb.

Pontozás: 3/10

 

Vélemény: The Call (A Hívás)

Kedvet kaptam bepótolni az eddig elmaradt mozi megjelenéseket január óta, és elsőként A Hívás c. filmre esett a választásom. Azt hiszem, igazán jól választottam, 2013 eddigi legizgalmasabb filmjét láttam, pedig azért én elég sok és sokféle filmet megnézek.

Jordan (Halle Berry) a nine-one-one központ egyik operátora, munkáját nagyon jól végzi. Egyik nap azonban kétségbeesett hívás fut be egy lánytól, akihez be akarnak törni, ám Jordan hibájából a lányt megtalálja a betörő, és a nő füle hallatára megöli. Ezt nem bírja feldolgozni, így felhagy az operátori munkával és az újoncokat kezdi el betanítani. 6 hónap elteltével szintén kapnak egy hasonló hívást egy Casey Welson (Abigail Breslin) nevű lánytól, aki egy csomagtartóban tér magához, mert elrabolták. Jordan a telefonon keresztül próbál segíteni Caseynek. 
Innentől kezdődik el csak igazán a feszültség, az instrukciók nagyon ügyesek, és megtudunk egy s mást az elrablóról (Michael Eklund) is.

Olvastam, hogy sokakat idegesített Casey "nyávogása". Persze, gyakorlatilag végig sír és nyavalyog, de könyörgöm, ha bárkivel történne ilyesmi, hogyan másként vielkedne? Ez mindenképpen csak így hiteles. Halle Berry borzasztó megnyugtató tudott lenni a lánnyal, hihetetlenül jó ötletei támadtak szinte másodpercek alatt, ügyesen kezelte a fennálló helyzetet, legyűrve félelmeit régi kudarca miatt.
A rendőrőknek nem sok szerep jutott, de tették ők is a dolgukat, míg Jordan tartotta a lelket a lányban.
Akadt jópár pillanat, amikor tényleg hangosan ijedeztem, és végig feszült figyelemmel, lábrángatózva vártam a végkifejletet. Komolyan, rég volt már ilyen amikor ennyire magával ragadott egy film. Talán a Batman - Begins-szel voltam így utoljára.

A film a 94 perces játékideje alatt egyenletesen tartja fenn a feszültséget, minden percre tartogat valami újat és váratlant. Igaz, hagy némi kiszámíthatóságot is, és kliséket is bőven tartalmaz, de mindezt olyan ügyesen leplezi, és oly módon tálalja, hogy igazából fel sem tűnik. Azért volt 1-2 jelenet amikor felfigyeltem rájuk és csak fogtam a fejem hogy "de ezt most mért így??" de ez max. kétszer fordult elő. 
A vége volt a legidegesítőbb számomra, mert szerintem a főszereplőnek nem így kellett volna megoldania a dolgot, ám a legeslegvége azért odacsap még így is. Erkölcsi kérdésekben lehetne erről vitatkozni, de azt hiszem ha objektíven szemléli az ember a helyzetet, vgül ő is rábólint majd hogy "Igen, megérdemelte!". Legalábbis szerintem. 

Pontozzunk: Hatalmas filmélmény volt számomra, ezért: 9/10.

A továbbiakban kiderül a mínusz 1 pont. 

És mivel spoileresen imádom csak szétcincálni a filmeket, most egy-két példát is hoznék a fentiekre. 

Tehát, figyelem SPOILER ALERT!

Igazából nem sok dolgot kell kiemelnem, kb három ilyen van. 

Az első, amikor az elrabló (Michael) fényes nappal simán kinyír egy embert egy parkolóban az autópálya mentén, de ez senkinek sem tűnik fel. Ez kicsit fura volt. 
A másik, amikor megáll a benzinkúton, és egyetlen egy ember található ott, szerintem azért egy benzinkúton minimum két embernek kellene lennie. De oké, még ez sem olyan gáz. Na de...

A végén, amikor Halle Berry úgy dönt, hogy hajnali 3 körül egyedül útnak indul az erdőbe az elhagyatott házhoz, és még csak meg sem fordul a fejében hogy magával vigye legalább a kigyúrt rendőr pasiját, ha mást nem is. Ám amikor rátalál a csapóajtóra, nem bírja megfogni a mobilját, persze hogy be kell ejtenie a gödörbe. És még ezután is, lemászik érte, de nem szalad gyorsan vissza hogy tényleg megejtse a hívását, neeem, inkább folytatja önakcióját.

És még ennél a résznél, amikor Michael épp meg akarja skalpolni Casey-t, el is kezdi vágni a bőrét, érdekes hogy alig visít valamennyire, pedig szerintem az kurvára fájhat. 

De azért szépen elintézték azt a nekrofil rohadékot szerintem, én nem sajnáltam egy percig sem.