Amikor eljő a kaszás

Két bejegyzéssel ezelőtt több sorozatról is írtam, viszont azokon felül is néztem még sorozatokat, egyszerre kb nyolcat követtem hétről-hétre, illetve nekikezdtem régebb óta futó sorozatoknak is. 

Mindennek már vége, egy szempillantás alatt kaszáltam több, mint a felét eme horribilis mennyiségnek. 

The Tomorrow People

A 6-7. rész környékén borzasztó idegesítővé vált számomra a szereplőgárda 90%-a, Cara (Peyton List) képét bírtam a legkevésbé elviselni, hihetetlen, mennyire fapofával tudja előadni a mondatait. Ugyanez a jelenség megfigyelhető szinte az összes főszereplőnél, a fennálló probléma bugyuta és ötlettelen, rém unalmas az egész, úgy, ahogy van. Inkább tinédzser-korosztálynak ajánlanám, akik még esetleg képesek végigszenvedni egy-egy sorozatot csak azért, mert akad benne 1-2 szemrevaló hím. (nem, számomra nem:D) 


Ravenswood

Erről a Pretty Little Liars spin-off-ról nem írtam a múltkor, viszont nincs is ebben semmi sajnálatos. A Ravenswoodot azt hiszem az ötödik résznél kaszáltam, onnan már nem bírtam tovább. Olyan banális marhaságok történnek ebben a sorozatban, ami csak egy ötévesnek lehet szórakoztató, de semmiképp sem nekem. Az egyik probléma itt is a színészi játék teljes hiánya, valamint, hogy a sorozat baromira komolyan veszi magát, épp ezért válik helyenként iszonyú röhejessé. Semmi érdekfeszítőt vagy izgalmasat nem találok benne, épp ezért nem látom értelmét folytatni, csak úgy, mint az előbbinek, vagy az eztán következőknek. 

The Vampire Diaries

Gondolom, ezt a sorozatot már többen ismerik, mint az előző kettőt, hiszen hatalmas sikere van világszerte. A vámpír-témájú művek manapság nagyon menők, és a végtelenségig próbálkoznak még most is az újabb és újabb könyvek, filmek illetve sorozatok gyártásával. Csakhogy lehetetlen már eredetit alkotni, maximum a szereplők nevein tudnak változtatni, de a sztori mindig és mindenhol ugyanaz marad... Ilyen a The Vampire Diaries is. Fogalmam sincs mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, nem is érdekel, mert az összes ilyen alkotás egykaptafára van megírva: adott egy gyönyörű, ártatlan, mondhatni tökéletes kislány, aki találkozik a szintén gyönyörű, ám gonosz (esetünkben jó útra tért, vegetáriánus) vámpírral és halálosan egymásba szeretnek, majd jönnek a bonyodalmak, de ők együtt mindent megoldanak tűzön-vízen át. Ez a sorozat sem a történetvezetése miatt lett ennyire népszerű, van egy ilyen sanda gyanúm. Persze, Paul Wesley állatira szexis, ahogyan Ian Somerholder is, de nincs az a pénz, amiért hajlandó lennék ilyen zagyva keretbe foglalt történetben végigkövetni kalandos életüket. Első évad után kasza. 

The Blacklist

Igencsak izgalmasnak ígérkezett ez a sorozat, tetszett Reddington játéka, mégis az X-dik rész után kezd erőltetetté és irritálóvá válni az arcmimikája. Szerintem elcseszték a sztori irányát, és innen már csak lefelé lejt az út, teljesen érdektelenné vált számomra az egész. Kár érte, pedig volt benne potenciál. 

Revenge

Imádtam a Revenge-t, és még most is nézem (illetve várom a folytatást) viszont messze nem olyan jó már, mint kezdetben volt, sőt. Ez a sorozat is beleesik a rétestészta-effektus hibájába, lehetetlenebbnél lehetetlenebb ötletekkel állnak elő, csak hogy tovább tarthasson a történet. Ami egyenes arányosan minél hosszabb, annál rosszabb lesz. Konkrétan a legutolsó rész befejező képkockáinál már-már a bicska nyitogatódott a zsebemben. Kivárok még egy-két részt, és ha még ennél is bődületesebb hülyeségeket követnek el, nincs mese, kasza lesz. 

Grey's Anatomy

Hasonlóan a Revenge-hez, minden az elkövetkezendő egy-két részen múlik. Amennyire szívem csücske volt ez a sorozat, és még a mai napig szívesen nézek meg újra részeket a korábbi évadokból, most annyira nem érdekel és finoman szólva is tojok rá. Azt hiszem minden témát jól körbejártak már és kimerítettek minden lehetséges forrást, véleményem szerint az tenne a legjobbat a sorozatnak, ha még büszkén, emelt fővel fejeződhetne be. Bár félek, erről már két évad óta lekésett.

Intelligence 

Promo alapján figyeltem fel a sorozatra Josh Holloway főszereplésével, ám a Pilot kellőképpen meggyőzőtt, hogy ezt itt érdemes abbahagynom. Az ezredik nyomozós sorozat, új köntösben, kicsit megspékelve emberi agyba ültettet komplett számítógéppel, ami már pofátlanul sokat tud, sőt, mindent tud, amire az adott körülmények között éppen szükség van. Abszolút nem tetszett a képi világ, az egy pilotban felvázolt többféle, a jövőben megoldandó problémák felvezetése, a karakterek, a karaktereket megformáló színészek (kivéve Josh-t, bár ugyanolyan nagymenőt alakít, mint a Lostban) és még sorolhatnám. Magyarul semmi nem tetszett ebben a részben. Esélytelen, hogy tovább nézzem.



Az egyetlen sorozat, amiben nem csalódtam, az a Scandal. Sőt, a részek előrehaladtával egyrecsak jobb lesz. Ajánlom sokak figyelmébe! Február 27-én folytatódik a Grey's Anatomyval egyetemben.  

Igazából nincs is nagyon időm nyomon követni a sorozatokat, ha akad is egy kicsi, akkor inkább filmet nézek. Rengeteg filmet "találtam", valamikor a jövőben írok majd néhányról, habár az összes ilyen "új" filmem igazából régi és klasszikus, amelyet valószínűleg (remélhetőleg) mindenki ismer már. 

Paranoia (2013)

A tőlem már megszokott pár hónapos késéssel most a Paranoia című filmet néztem meg és írok róla. 

Emlékszem, mikor még tavaly láttam a trailert, az alapján nagyon megtetszett, és vártam is a megjelenést. Most újranéztem az előzetest, és hála az égnek, hogy tavaly óta elfelejtettem, mi volt benne, mert kb. az összes poént lelövik, gyakorlatilag egy rövid összegzése a filmnek. Szóval, ha még nem láttátok a filmet, ajánlatos a trailert mellőzni.

Spoiler lehet. 

A Paranoia igencsak aktuális témá(ka)t boncolgat: ma már egy ember okostelefon és egyéb okos kütyük nélkül nem is igazán ember, a mindennapos rohanások közben hajlamosak vagyunk minden bizalmunkat, gyakorlatilag az életünket ezekre az okoskészülékekre hagyni. Pedig rengeteg leleplező hír került már napvilágra, miszerint a legtöbb telefon kémszoftverrel van ellátva, folyamatosan adatokat begyűjtve és továbbítva azokat különböző cégeknek, szolgáltatóknak. Ez a tény jogosan adhat okot a paranoiára. 
Másrészről ugyancsak szól arról is, mi mindenre vagyunk képesek a pénz és a hatalom megszerzése érdekében, habár a lelkiismeret mindig közbeszól. 

Direkt nem olvastam utána a filmnek, mondván legyen minden meglepetés, és valóban, már az eleje főcímben csodálkoztam, micsoda szereplőgárda jött össze: Gary Oldman, Harrison Ford, Liam Hemsworth, Julian McMahon és Josh Holloway. Igaz két utóbbinak valymi kevés szerepecske jutott, de azért kihoztak belőle amit tudtak, azt hiszem. 
Oldman és Ford kétségtelenül fantasztikusat nyújtottak, és a Hemsworth gyerekkel sem volt probléma. Bár, ha már egyszer paranoia a film címe, kicsit nagyobb átélést vártam volna, viszont az is igaz, hogy ez nem rajta múlott, hanem a forgatókönyvön. 

Maga a sztori nem újdonság, a sablonos fordulatok is mind előkerülnek, a vége pedig dühítően kiszámítható, egyszerű és nyálas.

Adott egy brooklyni srác, Adam Cassidy (Liam Hemsworth), aki beteg apját gondozza, és szeretne kitörni abból a környezetből. Tehetsége miatt minden esélye meg is lenne erre, ám a bemutató előadása a Wyatt corp-nál nem sikerül túl jól. Másnap azonban mégiscsak visszahívja őt Mr. Wyatt (Gary Oldman) és üzletet ajánl neki: legnagyobb riválisánál, az Eikon vállalatnál kell dolgoznia, hogy onnan információkat szivárogtasson ki nekik legújabb fejlesztésükről, hog aztán ő ellophassa azt. Az Eikon feje Wyatt régi barátja, Jock Goddard, (Harrison Ford) akivel azóta ellenségek lettek. Cserébe rengeteg pénzt és luxut ígér. Adam nem szívesen megy bele, hiszen ez illegális, de mivel őt is vonzza ez a világ, végül rábólint. 
Wyatt jobb keze, Judith (Embeth Davidtz) készíti fel az első találkozóra Goddarddal, és segíti mindenben. Természetesen puszta érdekből. 
Adam egyből lenyűgöz mindenkit az Eikonnál, köztük egyik volt numeráját is, akiről kiderül, hogy új munkatársa, Emma Jennings. Micsoda véletlen. 
Ha innen tovább mesélném, akkor már spoileres lenne. De nem nehéz kitalálni. 

Számomra a legnagyobb kérdőjel Judith karaktere volt. Nem értem, minek szánták őt. Nem tudjuk, hogy esetleg szerelmes-e Wyattbe, vagy csak üzleti érdekek kötik hozzá. Próbálták néhol érzékeltetni egy-két ráfókuszálással, hogy ezzel a nővel nem teljesen oké minden, de nem értek el vele semmit sem. Na és a végén is történik egy kis csavar, amit szintén nem tudtam hovatenni. Mi volt a motivációja? Abszolút homály a nő. 

Adam Emmával folytatott viszonya is teljesen kézenfekvően alakult, a hirtelen jött szerelmen sem lepődtem meg. Van, aki igen?

Fentebb említettem már, hogy nem volt túl hiteles Adam paranoiája. Nem hagytak elég időt a cselekmény kibontakozására, az egész paranoia-dolog csupán 10-15 percig tartott.  Addig viszonylag biztonságban érezte magát a fiú, aztán jött a zsarolás, mikor ki akart volna szállni, majd a végén megintcsak ő volt nyeregben az FBI-jal az oldalán. El bírtam volna még viselni 10-20 percet a játékidőből, hogy helyére kerüljenek a dolgok, és ha egyszer paranoia, paráztassák már be úgy istenigazából. Érezzem, hogy szerencsétlen beleőrül abba a tudatba, hogy minden mozdulatát figyel(het)ik, hogy nincs számára kiút, vagy választási lehetőség, hogy kényszerből kell olyan dolgokat tennie, amit nem akar. Mindebből semmi nem jött át. Legalábbis számomra nem.
De ennyire rózsaszín, cukormázas befejezéssel is ritkán találkoztam dráma-thriller filmekben, vagy inkább soha. Ettől már csak az lett volna nyálasabb, ha apja betegsége ukmukfukk eltűnik. Emiatt nem is tetszett a végkifejlet egyáltalán. 

A film lendületesen indul, majd a végére úgy hagy alább fokozatosan az izgalom. A csavarnál sem dobtam hátast, sőőt, egyiknél sem. Nem is szabadna "csavar"nak hívni. Végülis egynek elmegy, a színészi alakítás élvezetes, nekem tetszett a brit és amerikai akcentus keveredése. 

Mivel a Paranoia dráma-thrillernek készült elvileg, de a várt hatás teljesen elmaradt, így csak 5/10 pontra tudom értékelni.

Sorozatszemle

Néhány hete új sorozatok után kutattam, és sikerült egy-két igazán jóra bukkannom, illetve az őszi évaddal elkezdődtek a már régebb óta futó sorozatok folytatásai is, most ezekről szeretnék írni kicsit.


Először a Grey's Anatomyval kezdenék, mert az (volt) az első számú kedvencem. Szeptember 26-án indult újra egyből dupla résszel a 10. évad. Ezt az évadot már közel sem vártam annyira, mint a 9-et. Véleményem szerint, akármekkora rajongója is vagyok (voltam), a 8. évaddal le kellett volna zárni az egész sorozatot, hiszen a jóból is megárt a sok, és ez a mondás tökéletesen igaz a Grey's Anatomyra. Ez persze ellent mond annak, hogy vártam a 9. évadot, de csakis amiatt, mert annyira brutáldurván zárták a nyolcadikat. 
Nos, ez a 10. évad már annyira lapos, unalmas és semmitmondó, hogy már csak megszokásból nézem továbbra is. Azt hiszem, minden jó dolgot ellőttek már az elmúlt 9 évadban (nem, már a 9. is rém unalom volt), szerintem nem lesz értelme egy esetleges 11. évadnak. 

A következő, ami egy szintén Shonda Rhimes által írt sorozat - mint a Grey's Anatomy - a Scandal. Jelenleg a 3. évad fut október 3-a óta, és úgy érzem, most érkezett meg a sorozat arra a pontra, amikor tényleg azt mondhatom rá, hogy atomjó. Remek karakterek, csavaros történet, izgalom, feszültség, részről-részre újabb döbbenetes meglepetések, ugyanakkor folyamatos válaszok is jellemzik. Külön kiemelném Jeff Perry hihetetlen tehetségét és színészi játékát, mert az az ember egyszerűen zseniális. Én 4 sorozatban láttam eddig, (My So-Called Life, Prison Break, Grey's Anatomy és Scandal) mind a négy sorozatban másféle karaktert kellett hoznia, és ő ezt szuperül teljesítette is. Nagyon bírom ezt a színészt. Természetesen a többiek is fantasztikusan alakítanak, az egyetlen szereplő akit tarkón vágnék egy szívlapáttal, az Katie Lowes, alias Quinn Perkins. Minden idegesít abban a nőben, a hangja, a gesztusai, a túlbuzgósága és tudálékoskodása, hajj, egyszóval minden.

Nem tudom, miért, de a Revenge c. sorozatra csak 1-2 hónapja figyeltem fel. Tudtam, hogy már az M1 is vetítette, de nem különösebben foglalkoztam vele. Mostanáig. Jelenleg ez a sorozat fészkelte be magát a szívembe leginkább. A történet eredeti, a szereplők egytől egyig egyediek, és jól kidolgozottak; a szereplőgárda is tökéletesen lett összeválogatva. Szintén a 3. évadát éli, szeptember 29-én kezdődött újra az ABC-n.
Személyes kedvencem Nolan Ross Gabriel Mann alakításában. Egyszerűen imádom Nolant, hihetetlen forma, a beszéde, mondatai, lelki világa, jósága, fantasztikus. Mi tagadás, a főszereplők mind átlagon felül hozzák a szerepüket, épp ezért is szeretik nagyon sokan ezt a sorozatot, továbbá a remek párbeszédek, a karakterfejlődések és a kiváló sztorija miatt. Remélem, sok évadot megél a sorozat, ám azt is, ha ez így is lesz, nem a bosszú végső kivitelezését fogják addig nyújtani, hanem kitalálnak majd valami újat azután.

Úgy éreztem, ez a három sorozat nem elég, így kerestem újakat. Több is elnyerte a tetszésemet, de sajnos 2 csak jövőre fog indulni. Így most háromról fogok írni egyelőre.

Az elsőre már május óta vártam, csak néhány hete indult el az ABC csatornán, azt hiszem a Revenge-dzsel egy napon. Ez pedig a Betrayal. A trailere nagyon megtetszett, mint a címe is mutatja, az árulás áll a sorozat középpontjában, több szálon is. Az alapsztori az, hogy egy családos nő találkozik egy családos férfival, akivel pikk-pakk egymásba szeretnek. A nő férje feltörekvő ügyész, a férfi pedig egy gazdag, néha nem épp törvényes eszközökhöz folyamodó ember ügyvédje. Egy gyilkosság miatt történik meg a bonyodalom, az említett ügyben a nő férje lesz az ügyész, a szeretője pedig az ügyvéd. 
Nekem nagyon tetszett a pilot is, és az azóta kijött további 4 rész is. Szimpatikusak a szereplők, nekem a történet is érdekes még így az elején, (sok negatív kritika érte eddig a sorozatot) és hiába mindkét megcsaló fél családos ember; és a családtagjaik, házastársaik is jó arcok, én mégis szurkolok nekik. Nem tudom, mit fognak kihozni ebből a kusza történetből és hány évadot tudna megélni (azt olvastam valahol, hogy talán nem is lesz már 2. évad sem), én mindenesetre végig fogom nézni.
Azt még meg kell említenem, hogy sokmindenben hajaz a Revenge c. sorozatra. Például egyből a Pilot első jelenete egy flashforwarddal indít, amiben lelövik a főhősnőt. Revenge-nél ugyanez, csak ott a férfit. Aztán, mindkét sorozatban elhangzik ugyanaz az idézet: "A hajók biztonságosak az öbölben, de a hajókat nem erre tervezték." Nem a legnagyobb hasonlóság, de mindkét sorozatban van Aiden nevű szereplő is. Most hirtelen ennyi jutott eszembe. És ugye - igaz, erről nem a sorozat tehet - közvetlenül a Revenge után vetítik vasárnap esténként.
Ami még engem nagyon megfogott a sorozatban, az a zene, és a vágások. Gyönyörű zenét kreáltak neki a szerzők, és tökéletesen működik a vágásokkal, amelyek egyébként szerintem nagyon eredetiek, legalábbis én nem sok  (szinte sehol) filmben találkoztam. 

Másik, amelyről egyből azt mondtam, hogy én ezt nézni fogom, az a The Blacklist. Csak a Pilotot láttam eddig, szerintem baromijó lett. 

Röviden: Egy FBI által körözött bűnöző egyszerűen csak besétál egy épületbe, felfedi kilétét, majd miután elfogja az FBI, egyből előáll ajánlatával, miszerint kézre kerít nekik egy nagyon veszélyes bűnözőt, de csakis Elizabeth Keen-nel, az újonc ügynöknővel hajlandó tárgyalni. Miközben együtt próbálják elkapni ezt az embert, észrevétlenül hintenek el olyan információkat, amivel felkeltik a néző kíváncsiságát. A végén felajánlja szolgálatait az FBI-nak (természetesen jó kis feltételekkel) hogy továbbra is segít nekik elkapni azokat a bűnözőket, akikről az FBI még csak nem is tud, ők vannak ezen a Fekete Listán. A főszereplő rosszfiú szerintem fantasztikus, ha ilyen marad végig, élvezetes lesz a folytatás. A Pilot egyébként haloványan emlékeztet a Bárányok hallgatnak c. filmre, a színész is kicsit hasonlít Anthony Hopkinsra.
Szerintem mindenképpen érdemes lesz nézni, egyelőre nagyon izgalmasnak és érdekesnek ígérkezik. 

Harmadikként jön a The Tomorrow People. 
Nekem tetszett, bár objektív szemmel nézve nyilvánvaló, hogy ezt a sztorit láthattuk már egy jópárszor. Első blikkre Mátrix és Hipervándor összegyúrva. 

Vannak ezek az úgynevezett 'tomorrow people'-ök, akik genetikai mutáció miatt képesek a teleportálásra, tárgyak mozgatására az elméjükkel, és egyikük - mégpedig a főszereplő srác, Stephen - az idő megállítására is. Egyelőre; felteszem, a továbbiakban lesznek még új képességei is. Persze ezek az emberek nem élhetik nyugodtan az életüket, mert az Ultra nevű szervezet, melynek vezetője az a csávó, aki Stephen rég lelépett apjának bátyja (oops, ez spoiler lehet, bár ez még csak a Pilot rész) aki mindenáron le akarja vadászni a tomorrowpeople-öket, mert szerinte visszaélnek a képességeikkel, és veszélyt jelentenek a normális homo sapiensekre. 
Az ötlet nem túl eredeti, ettől függetlenül izgalmasnak tűnik a kivitelezés, valószínűleg ezt is fogom folytatni. 

Van még két sorozat, amire nagyon kíváncsi vagyok, várom már a premiereket. 

Az egyik az Intelligence c., melynek főszereplője Josh Holloway, akit leginkább a Lost című sorozatból ismerhetünk. A sorozat lényege, hogy gyártanak egy chipet, melynek legjobb őrzési helye maga Josh lesz, ezáltal hatalmas intelligenciára tesz majd szert, például ő is képes lesz tárgyakat mozgatni az elméjével. Ez önmagában még nem gond, viszont titokban készült egy másik chip is, amit egy ázsiai nőbe ültettek be, aki első ránézésre inkább a sötét oldalt képviseli majd. Na ebből lesz majd a bonyodalom. Promo alapján jónak tűnik, remélem, maga a sorozat is az lesz. 

Másik pedig a The 100, sci-fi sorozat. Egy csapat ember az űrben egy űrhajón kényszerül élni, mert valamiért a Földön már nem lehet, viszont kiválasztanak közülük 100-at, akiket mégis visszaküldenek. Az ok annyira nem tiszta. Leszállás után kiderül, hogy mégiscsak lehet a Földön élni, a levegő jó, viszont inkább egy dzsungelre emlékeztet a kinézete. Törvényszerű, ez a 100 ember nem tud egyezkedni, így két csapatra szakadnak. Egyszercsak valami elkezdi őket irtani, és hamar nyilvánvaló lesz, hogy nincsenek egyedül. 
Ez a "nem vagyunk egyedül" is elhangzott már jó pár filmben és sorozatban (ha már szóba került az előbb, pl. Lost), de így az előzetes alapján érdekes és kíváncsivá tett, tutira azt is elkezdem majd darálni, már ha jó lesz a Pilot.

Na, azt hiszem elég sorozatot kiveséztem most, legközelebb írok még a Pretty Little Liars és a Ravenswood sorozatokról is, azokat kihagytam. 

Vélemény: World War Z

Egész eddigi életmeben egyetlen zombis filmet láttam, kb 15 éves koromban, mégpedig a Holtak hajnalát. Hangyafaroknyit sem tetszett. Alapból kerülöm az undorító és félelmetes szörnyszülötteket tartalmazó filmeket, hiába túl vagyok már a 18 karikán. 

Tegnap viszont ajánlás és trailer megnézése után úgy döntöttem, hogy ezt a filmet látnom kell. Brad Pitt amúgyis barátságos figura számomra, gondoltam nagy baj nem lehet. 

Szerintem ez egy remek zombi-film lett!  Egyáltalán nem az volt a célja Marc Forster rendezőnek, hogy minél ocsmányabbak legyenek a zombik, és minél több legyen a gyilok, hanem a realitás a maga zombi-történetén belül, főleg, hogy ez egy könyvadaptáció, Max Brooks műve alapján készült.
A film olyannyira valósághűre sikeredett, hogy én már lélekben elkezdtem készülni egy esetleges zombie-apocalypse-re, mert mi van ha.

A 116 perces játékidő alatt egyenletesen oszlik el a feszültség, mindig tartogat valami újat, jócskán bővelkedik izgalmakban. Egy-két kivételtől eltekintve, amikor simán levágós, mi fog következni. Pitt szerintem kiválóan alakít, elviszi a hátán az egész filmet. Persze ez azért is van így, mert ő az egyetlen állandó karakter, ő repked ide-oda, a többiek mind csak itt-ott tűnnek fel, majd el. 

Brad Pitt mellett Daniella Kerteszt is meg kell említenem, nekem az ő játéka is nagyon átjött, fantasztikusan meggyőzően játszott. (spoiler: amikor Gerry levágta a kezét, esküszöm majdnem elsírtam magam, olyannyira átadta a szenvedését)

A látvány szuper, én a főcímben emelném ki a vágásokat leginkább. (nekem nagyon tetszettek) A helyszínek is rendkívül változatosak, Philadelphiától kezdve, Koreán és Jeruzsálemen keresztül, egészen Walesig, mondhatni körbejárjuk a Földet. Az akciójelenetek jól lettek rögzítve, alig rezgett be néha a kamera, követhetőek voltak az események. 

A film elején megismerhetjük a Lane családot, megtudjuk, hogy Gerry Lane (Brad Pitt) a U.N.-nek dolgozott hajdanán, de a családja miatt abbahagyta; és azt is, hogy nagyobbik lányuk, Rachel asztmás. Később már a philadelphiai dugóban ülnek, hatalmas a káosz, hamar egyértelművé válik, hogy itt bizony a zombik a ludasak. Gerryt rögtön meg is keresi egykori felettese, Thierry, aki egy biztonságos hajóra jutattja őt és családját, ám cserébe azt kérik tőle, hogy segítsen nekik kideríteni a zombik megjelenésének és terjedésének miértjét. Egy kis zsarolással hatnak a beleegyező válaszra is. Gerryék tehát felkerekednek, több országba is elrepülnek, de a megoldásra nem igazán sikerül rájönniük, közben a zombik egyre csak sokasodnak. 


Mint általában minden akciófilmnek, így a World War Z-nek is egy központi főhőse van, esetünkben Gerry Lane, aki mindent túlél, mindenre van egy nagyszerű ötlete, szuperbátor és tökéletesen kézben tartja a dolgokat. Mindez azonban aligha szembetűnő vagy szájbarágós, minden ami történik Gerryvel, annyira logikus és kézenfekvő, hogy elsőre meg sem fordul a fejünkben megkérdőjelezni véget nem érő szerencséjét.
A megoldás a zombi-problémára egyszerűen remek ötlet, ésszerű és működőképes. A vége narráció arra utalna, hogy befejezetlen a film, gondolja tovább a néző, de a képek mégiscsak megmutatják, hogy végülis mire lehet következtetni. Illetve biztosra vehetjük, legalábbis nekem határozott elképzelésem lett róla. 


A zene valami hihetetlen! Marco Beltrami szerezte, tökéletesen passzolnak az adott jelenetekhez, mind a lassú, szomorkásabb dallamok, mind a keményebb, pörgősek. Érdekes, hogy most kapásból 4 filmből tudnék berakni ide részletet, melyekben feltűnik ugyanaz a szólam. A World War Z-ben ez a Philadelphia c. track; a Viharszigetben az Allegro Moderato; egy egyelőre még csak trailer, The Counselor c. filmnek pont a trailer zenéje, Feed the Machine címmel; és a negyedik nem is zene, de egyből beugrott ez a hang, pedig jó régen láttam, a Világok harca gépeinek a hangja.  
A főcím és a vége főcím zenéje két új (idei) Muse szerzemény, Isolated system és a Follow me. Fantasztikus mindkettő, bár a Musetól ez nem meglepő. 

Van a filmben egy zseniális mondat, ami egyből megtetszett:

Gerry:   - You're letting people in.
Jurgen: - Every human being we save is one less zombie to fight.

Határozottan nem egyszernézős film, 2 órás szórakoztatás garantált! Lehet, hogy kicsit túlzásokba estem, de örülök, hogy végre egy számomra nézhető zombis filmre leltem.(Na nem mintha zombis filmek után kutatnék töretlenül:D)
Aki imádja az öldöklős zombulást, az valószínűleg nem fogja azt kapni ettől a filmtől, amit vár, de ha ettől elvonatkoztatunk, szerintem marhajó akciómozira számíthatunk, akárhogyis.

8/10

Vélemény: Man of Steel

Kis késéssel én is megnéztem az Acélembert, fontos hozzátennem, hogy két részletben. 

Az év egyik legjobban várt mozija engem eddig nem igazán hozott lázba, ám miután megnéztem... ugyanúgy nem hozott lázba. Abban biztos vagyok, hogy a camos változat elvett valamicskét a hatásból, de én azért nem kenném arra. 

Azt hinné az ember, ha Nolan neve ott szerepel a forgatókönyvírók között, Kevin Costneré és Russel Crowe-é pedig a szereplőgárda közt, csakis egy atommozit kaphat, ám sajnos nem ez a helyzet. Habár meglehet, hogy a három történetíró idő közben elfelejtett egyeztetni egymással.

A történet röviden: 

A Kripton bolygó a végét járja, ezért Jor-El elküldi újszülött fiát, Kal-Elt a Földre, átadva neki az ún. Kódexet, annak reményében hogy a Földön új élet vár majd rá. Zod tábornok és társai, akik a bolygó pusztulásáért felelősek, miután véget ér száműzetésük, azonnal a fiú után idnulnak.


SpoilerMENTES 

Az Acélembert Zack Snyder rendezte, aki főként fantasy-filmek rendezésében van otthon. Illetve nagyon nincs otthon, legalábbis a Man of Steelt nézve. (többi filmjéről nem tudok se jót, se rosszat, nem láttam őket, de annak oka van)
Ugyebár Christopher Nolan a történetíró David S. Goyerrel az oldalán, aki a forgatókönyvet is írta. 
Éppen Nolan neve miatt lepődtem meg azon, mennyire keszekusza, logikátlan és hiányos ez a film. Mondhatni nincs normálisan megírt története. Van az a két mondatban elmesélhető cselekmény, és tényleg, annyiból áll az egész film a maga 142 perces játékidejével. Viszont hiába ennyire hosszú, annyira széleskörben akarta elmesélni ezt a sztorit, hogy arra még ez az idő is kevésnek bizonyult. 
Kidolgozatlanok a karakterek, nincs kellő idő a bemutatásukra,  az ok-okozati tényezők is nagy részben hiányoznak, mi miért történik, minderre nem sok választ kapunk. 
Szerintem túl nagy figyelmet fordítottak az akciójelenetekre. Ha összeszámolnánk, minimum 60 perc biztosan összejönne. Az rengeteg. 

Azt, hogy miért két részben néztem, csak azért volt fontos megemlítenem, mert bealudtam rajta. Pedig ha igazán izgalmas és érdekes egy film, nem számít mennyire álmos vagyok, végignézem. Tehát ez csak egy amolyan 'jel' :D És szó sincs róla, hogy biztos azért nem tetszett mert lány vagyok. Imádom az ilyen jellegű filmeket (is). 


Igaz, hogy Amerikában nagyot kaszáltak ezzel a filmmel, de ez csak a megfelelő hypenak köszönhető, na meg mert ígéretes volt a szereplőgárda: Russel Crowe, Kevin Costner, Henry Cavill, Michael Shannon. A színészi játék egyébként nagyon is jó volt szerintem, főleg Crowe és Shannon részéről. Végülis Cavall is jól alakította az acélos szuper embert, igazából a karakterén múlt, hogy nem tudott többet megmutatni magából, hiszen feltünésének 75%-át a harcjelenetek tették ki. 


Nem mondom, hogy nem érdemes megnézni a filmet, de közel sem nyújt akkora élményt, mint azt a legtöbben elvárnák tőle. Egy popcorn mozinak simán jó, ha nem keressük benne az értelmet, még szórakoztató is. 

4/10



És most jön a kedvenc részem... :D



Vigyázat, SPOILER!

(egyébként mozisan néztem, angolul, felirat nélkül, tehát nem sikerült 100%ban mindent tisztán értenem, ezért ha akadna tárgyi tévedés, vagy bármi, akkor ez ennek köszönhető.)

Kezdjük rögtön a Kripton bolygóval. Valószínűleg ez az előző Superman-filmek hatása csak, de én kicsit sem ilyennek képzeltem el. Itt inkább egy vulkanikus bolygónak tűnik, én viszont a hideg, kék, jeges dolgokra asszociálnék a név hallatán. De ez legyen a legkisebb probléma. Mert akadnak ettől bőven nagyobbak is. 

Zod tábornok úgy dönt, hogy inkább lezúzza a Kriptont, hogy egy újat teremtsen helyette, és hogy megtisztítsa a vérvonalat. Kéri Jor-Elt is, hogy társuljon hozzá, de sikertelenül. Ezekután egyik pillanatról a másikra (miután megöli Jor-Elt) csak úgy ott állnak a Tanács (?) előtt bilincsbe verve, várva a száműzetésre. Na most ez mi? Legalább valami információfoszlányt ha mutattak volna mégis hogyan sikerült őket elkapni, az jó lett volna. 


Már a 2. jelenetnél felfigyelhetünk a zenére. Aki látta a Batman-trilógiát, valószínűleg egyből levágta, hogy Hans Zimmer ennek a filmnek is a zeneszerzője, ugyanis a kezdeti problémák felvázolásánál szóló dallamok nagyban hajaztak a Batman-Beginsben hallhatóakra. Nekem abban is, és ebben a filmben is nagyon bejött. 
Ha már kicsit hasonlítgatok a Batmanhez, a flashbackek terén is volt sok hasonlóság szerintem, de ezt nem gondolnám rossznak, csak egy észrevétel. Mellesleg, ha már itt tartunk... két Mátrix szereplő is feltűnik az Acélemberben, mégpedig Laurence Fishburne (Mátrix:Morpheus) és Harry Lennix (Mátrix:Lock kapitány). Volt az a jelent, amikor Perry White (Fishburne) és két kollégája előmásznak a romok alól és néznek az ég felé. Egyből az a jelenet ugrott be a Mátrix - Forradalmakból, mikor a gépek elvonulnak, és Morpheusék kijönnek a búvóhelyről. Ugyanaz szinte. A nagy összecsapás a film végén Superman és Zod között szintén mutatott némi hasonlóságot Neo és Smith csatájával. Na de ennyit a Batmanről és a Mátrixról, ezek csak ilyen apró kitérők voltak. 

Viszonylag hamar feltűnik Lois Lane karaktere is. Az a csaj (Amy Adams) hihetetlenül idegesítő volt, hiába kevés szerep illetve szöveg jutott neki. Már maga az, ahogyan találkozunk vele: valahol az északi-sarkon (meglehet, hogy nem ott, nem említik) furcsa dolgot találtak, és pont ezt a nőt kellett odaküldeni riportot készíteni. Természetesen pontosan egyidőben érkezett a mi acélemberünkkel, így elkerülhetetlen volt a találkozás. És ez indította el Ms. Laneben a nyomozás szándékát, az igazság felkutatásását, bármi áron. Ahhoz képest, hogy országon kívül találkozott ezzel az idegen emberrel, egész hamar megtalálta. Végülis hiába nem publikálta a szerkesztője erről a találkozásról történő misztérimuokkal teli írását, ő akkor is elérte, hogy nyilvános legyen. Aztán hirtelen valakik valamiért el is hurcolták, ennek a miértjét még most is rejtély övezi. 

Közben Clark beszélhet az igazi apjával, aki odaajándékozza neki a pofátlanul méretre szabott Superman-ruháját, aki ezek után már megtanul repülni is. Valahogy rájön, hol tartják fogva Loist (egyáltalán fogva tartják? Vagy mi a francot keres ő ott a puszta közepén a hadsereg embereivel?)  és egyből odarepül, hogy beszélhessen vele. Pedig csak egyszer találkoztak azelőtt, és Lois nem is valami bennfentes akárki, hogy esetleg fontos infókról tudhatna. (valószínűleg felébredt már benne valami szikra első találkozásuk alkalmával és újra látnia kellett)

Az ellenség eközben már letöltötte száműzetését, és nagy erőkkel a Föld felé tart, hogy megtalálja Kal-Elt és likvidálja. Itt is tele van hiányossággal és logikai hibákkal a film. Egyrészt, egyből ott kötnek ki ők is a puszta közepén, és furcsamódon Lois kell nekik Supermanen kívül. Semmi magyarázatuk vagy indokuk nincs rá, miért vigyék Loist magukkal. Mégcsak nem is a célpontjuk nője, hogy esetleg vele zsarolják... (És még mindig nem tudjuk mit keres ott. Kb. úgy néz ki a sok katona között, mint Minni Mouse egy hadseregben) Ráadásul belökik egy helyiségbe, ahol persze segítségül tudja hívni Jor-Elt. Hát ennél a résznél is kiakadtam picit, mivel seperc alatt kijutott arról a hajóról, de nem is ez benne a poén, hanem hogy Jor-El azután is jelen volt, hogy a S-es pöcköt már kivette. (Elnézést, ezeknek a speckó kütyüknek nem tudom még a nevét) Ami pedig még ennél is nagyobb vicc, hogy Clark az egyik pillanatban még szinte magatehetetlen állapotban hever az asztalon, de csak úgy egyik pillanatról a másikra visszanyeri régi erejét és megmenti Loist a szörnyű becsapódástól. 

Következő baki: Kal-Elnek elég 20-30 másodperc hogy felröppenjen a világűrbe, ahhoz viszont hogy egyik farmról a másikon teremjen természetesen meg kell várni, amíg Zodék megtámadják a mamát. 

Ja, és itt történhetett volna meg a második potenciális csókjelenet, de tudtam, ha tényleg sor kerül rá, akkor már rég el van cseszve. (Amúgyis, de mindegy.) 

Ami még kiverte a biztosítékot: Kal-El épphogy beugrik egy nagy verekedés után ránézni a mamára, Lois másodpercre pontosan ott terem, mert neki támadt egy világrengető ötlete, hogyan győzhetnék le Zodék seregét. Komolyan?? Egy huszonakárhányéves újságírónak támad világmegmentő ötlete? És Superman? Nem azért 'szuper' hogy ezek neki jussanak eszébe? Hjajj... 

Na aztán ami innen következett.. Egy hatalmas kavalkád, robbantások tömkelege, hatalmas ugrálások, wtf történések, hogy a közelharcokról már ne is szóljak. Ezzel mind nem lenne semmi gond, viszont ahogy mindez rögzítve volt, (egyébként mind CGI technikával készült) számomra követethetetlen és zavaros. Valószínűleg a 3D-nek készült felvétel is sokat rontott az összhatáson. (emlékezzünk csak a HP7/2-re) (és mondom, mozisan néztem, viszont az tuti hogy nem a cam remegett végig, hanem maga a film) 

Ennek a rengeteg, közel 1 órás egymás után következő harcnak és robbanásnak szerintem sok értelme nem volt. Nem vagyok az akció ellen, szeretem ha igényes, de ez csak egy összecsapott 'izé' volt részemről. Azt meg kell hagyni, hogy maguk az effektek hatásosak voltak, és gondolom ha moziban nézem sokkal nagyobb az élmény, de így erről sajnos nem tudok nyilatkozni. 

A végső összecsapás szintén kissé röhejes a számomra. Tehát az, hogy átverekszik egymást többszáz betonfalon, beleverik egymást az aszfaltba, lézercsapást mérnek egymásra a szemükkel... És mégis hogyan nyírja ki végül Zodot Kal-El? Na hogy? Szimplán eltöri a nyakcsigolyáját... hátt... Viszont ez sajnos áldozatokat követel. Supermannek választania kell: vagy megöli Zodot és ezáltal hagyja meghalni azt a miniatűr múzeumi látogató csoportot akikre Zod lézercsapást mér miközben Superman a nyakát törné; vagy elengedi és ezáltal megmenheti őket. Én azt mondom, ha az a csoport olyannyira ostoba, hogy látják a lézert de csak egyhelyben állnak a sarokban, akkor maguk választották a sorsukat. Mi a fenének futnának el jobbra mondjuk? Talán még ma is élnének.
Superman eme kudarcát egy hatalmas noooooo-ordítással nyugtázza. Lois természetesen hipp-hopp ott terem, és megvigasztalja. 

Ezután végre elcsattan a vára várt csók az újdonsült szerelmesek között. Mégis mikor volt idejük megismerni egymást és egymásba szeretni? Egyáltalán maguk a nézők megismerhették normálisan a karaktereket? Na de mit ér egy akcióhős film szerelmi szál nélkül, valahogyan bele kellett erőltetni. 
Clark Kent végül úgy dönt, újságírónak áll Lois Lane oldalán nagyapjától örökölt szemüvegében, és mindenki boldogan él eztán. 



Van egy kedvenc párbeszédem a filmből:

Lois: What's the S stand for?
Clark: It's not an S. In my world it means 'Hope'.
Lois: Well..here it's an "ass". :D 

from 00:10 

Vélemény: Selena Gomez-Stars Dance album

Bármily' hihetetlen és váratlan megmozdulás is részemről, én most akkor is erről az albumról fogok írni.

Idáig teljesen közömbös volt számomra Selena, ám véletlenül ráakadtam youtubeon az új albumának teljes verziójára, és nagyon bejött! 

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy akár ő írta a szövegeit, akár nem, hagynak némi kívánni valót maguk után. Az is tény, hogy dalszövegeinek kb. a 40%-a 'éóóéé'k és 'bibibííí'k és 'barambambam'okból áll, a többi 60%-nak pedig jórészt se füle se farka, mégis annyira dallamosak, hogy egyből belemásznak az ember fülébe. Habár személy szerint nem is a dalszövegek miatt szoktam rákattanni egy-egy együttesre, számra vagy albumra, mert ha az érdekelne, akkor verseket olvasnék. Ha zene, akkor nyilvánvalóan a zenei alap és a dallam fog meg elsősorban. Ha a szöveg is üt, az csak egy plusz. 
No persze még csak véletlenül se úgy tessék értelmezni a dolgokat, hogy számomra zeneileg Selena Gomez lenne a csúcs. 

Több helyen olvastam, hogy Rihannatól koppint, nekem nem igazán tűnt fel hasonlóság a két énekesnő zenéje között. Pedig..a munkahelyen naponta minimum 6 számot hallok Rihannatól a rádióban, tehát mondhatni elég jól ismerem az ő zenéjét is. Na meg ma már akkora a zenei piac, hogy elkerülhetetlen két hasonló, neadjisten' egyforma előadó.

Az egész albumról összesen 2 szám van, ami csak kevésbé tetszik, a többi viszont nagyon! Épp azért, mert pörgősek, lendületesek és vidámak a dalai, az ember egyből jókedvre derül, táncolhatnéka támad és rohanna az első buliba. 

Csajos estékhez, lazulós "me-time"-okhoz szerintem tökéletes választás ez az album. 

Vélemény: Hummingbird (Kolibri-kód)

A Kolibri-kódot már szombat este megnéztem, de olyannyira nyomasztó film, hogy kellett néhány nap mire meg tudtam emészteni. 

Nem is gondoltam, hogy ilyen érzéseket fog belőlem kiváltani, én egy laza kis akció-dömpingre számítottam. Jason Statham főleg ilyen szerepekben ismert, ám ebben a filmben megmutatja egy másik arcát is. 

Nem értem a magyar címet, mert semmi köze nincs semmiféle kódhoz a történetnek.

Joey Jones (Jason Statham) egy különleges egység néhai katonája, akit katonai bíróság elé állítottak, hajléktalanként tengeti napjait, eltűrve a napi veréseket és mindent ami ezzel jár. Egy nap azonban úgy dönt, hogy visszaüt, majd menekülés közben egy üresen álló luxuslakásban találja magát, és megtudja hogy jópár hónapig még nem érkezik meg a lakója. Természetesen hozzájut a tulajdonos bankszámlájához és kocsijához is. Az eddig kemény alkoholista Jones ezt az egészet egy második esélynek tekinti, és eldönti hogy új életet kezd, leteszi az italt és munkát vállal. Egy kínai étterembe megy mosogatni, ahol egy nézeteltérés alkalmával hamar felfedezik tehetségét és egy kínai gengszterfőnök sofőr és végrehajtó munkát ajánl neki. Jones ezek után sem felejti el, honnan jött, és rendre segíti régi hajléktalan társait. 


A film másik főszereplője Agata Buzek (Cristina) a lengyel származású apáca, aki meglehetősen küzd önmagával és gyötrődik Istenbe vetett hitével kapcsolatban is, nem igazán találja helyét a világban, mindemellett rémes gyermekkori titkot őriz. Nekem az ő figurája nem volt túl szimpatikus, nem tudnám pontosan megmondani miért. Talán hirtelen akartak rajta nagyot változtatni rövid időn belül. Mégis akárhány jelenetben szerepelt, mindig valami szomorkás, nyomasztó hangulatot keltett. 
Jason Stathammel ugyanígy voltam.
Még egyetlen filmet sem láttam az ő szereplésével (najó, a Szállító 2-t, de csak arra emlékszem hogy borzalmas volt) szóval nincs viszonyítási alapom, de nekem az ő játéka tetszett, hitelesen alakította a legbelül vívódó és lelkiismeretfurdalással küzdő katonát, aki szeretne valami jót is cselekdni, csak épp rossz eszközökhöz nyúl. Az ő múltját is megismerhetjük, hogy mit követett el, miért került bíróság elé, mirefel az önmarcangolás. 

Amit hibaként tudnék megemlíteni, talán az hogy túl sok dolgot szeretett volna érinteni a film, csak nem tudta mindet szépen kidolgozni. Végülis jó témákat feszegett, de ugye aki sokat markol... Mindenesetre így sem maradt el a hatás. 

Én ugye teljesen fel voltam készülve egy kis csihi-puhi lövöldözésre, ehhez képest olyan letargiába zuhantam a film végére, hogy alig tértem magamhoz. Igaz, sok téma kerül elő egyszerre, de mind nagyon tetszett. Kevés szereplőt szólaltat meg a film és szerintem pont emiatt üt ekkorát. 
Azt javaslom, ha nem akarunk mély depresszióba esni, ne egyedül nézzük meg, viszont akárkivel-akárhogyan is tesszük ezt, mindenféleképpen jó kis filmélményre számíthatunk! 

9/10

Vélemény: The Expatriate (Likvidálva)

Ma a Likvidálva c. filmet szúrtam ki a megnézendő listáról, azt gondoltam ha már Aaron Eckhart játssza a főszerepet, egy jó kis akciófilmet kapok, de sajnos nem így lett. Akcióthrillernek írják a filmet, de szerintem a thrillerhez nem sok köze van. 

Adott egy CIA ügynök Antwerpenben (oké, az, hogy a CIA ügynöke, nem derül ki egyből) aki egyik nap arra érkezik meg a munkahelyére, hogy mindaz eltűnt, a kollégái, a felszerelések, egyszóval minden. Miután próbálná kideríteni mi a fene történt, szembesülnie kell azzal, hogy kitörölték minden adatbázisból, mintha nem is létezne. (ismerős?) Mindvégig vele van a kissé lázadó lánya is, aki szép sorjában megismeri apja minden oldalát, legyen az jó vagy sötét. Hamar rájönnek, hogy mindkettejüket ki akarják nyírni, de azt nem tudják kik és miért. Hát így megy ez végig, közben persze szépen sorban kerülnek elő a gonoszok, az emberek pedig hullanak mint a legyek. 
Azt még meg kell említenem, hogy az egész gyilkolászósdi egy titkos CIA-akta miatt történik, amit valaki sikeresen ellopott, de aztán mondhatni kézről-kézre került. 

Rengeteg összefüggéstelen szereplő és helyzet adódik, vannak elejtett ám megmagyarázatlan mondatok, gyengécske szerelmi utalások (bár nem is hiányzott innen a szerelmi szál, no azért feltétlen muszáj volt egy csókot még belecsempészni [ami egyébként teljesen logikátlan volt szerintem] hiszen anélkül nem is film a film) és közhelyek tömkelege. 

Szeretem az izgalmas akciófilmeket, de ezt untam és nem azért érdekelt mireföl az egész mert annyira feszültségkeltő lett volna, hanem mert vártam már a végét. Ami egyébként teljesen kiszámítható..

Azért akadt olyan rész is, ami tetszett benne. Például nem egy szokásos amerikai városban játszódott, hanem Belgiumban. Nagyon szép a képi világa és Brüsszel utcáinak hangulata. Volt egy-két ötletes verekedős jelenet, és olyan is, ami majdhogynem röhejesre sikeredett. 

A történet sablonos és összefüggéstelen, a színészi játék valamicskét dob rajta, de nem lesz tőle élvezhetőbb. Túl sok a szereplő, akikkel nem tudtak mit kezdeni. Ez a film szerintem rém unalmas, de azért egyszer meg lehet nézni éppen, ha nincs jobb.

Pontozás: 3/10

 

Vélemény: The Call (A Hívás)

Kedvet kaptam bepótolni az eddig elmaradt mozi megjelenéseket január óta, és elsőként A Hívás c. filmre esett a választásom. Azt hiszem, igazán jól választottam, 2013 eddigi legizgalmasabb filmjét láttam, pedig azért én elég sok és sokféle filmet megnézek.

Jordan (Halle Berry) a nine-one-one központ egyik operátora, munkáját nagyon jól végzi. Egyik nap azonban kétségbeesett hívás fut be egy lánytól, akihez be akarnak törni, ám Jordan hibájából a lányt megtalálja a betörő, és a nő füle hallatára megöli. Ezt nem bírja feldolgozni, így felhagy az operátori munkával és az újoncokat kezdi el betanítani. 6 hónap elteltével szintén kapnak egy hasonló hívást egy Casey Welson (Abigail Breslin) nevű lánytól, aki egy csomagtartóban tér magához, mert elrabolták. Jordan a telefonon keresztül próbál segíteni Caseynek. 
Innentől kezdődik el csak igazán a feszültség, az instrukciók nagyon ügyesek, és megtudunk egy s mást az elrablóról (Michael Eklund) is.

Olvastam, hogy sokakat idegesített Casey "nyávogása". Persze, gyakorlatilag végig sír és nyavalyog, de könyörgöm, ha bárkivel történne ilyesmi, hogyan másként vielkedne? Ez mindenképpen csak így hiteles. Halle Berry borzasztó megnyugtató tudott lenni a lánnyal, hihetetlenül jó ötletei támadtak szinte másodpercek alatt, ügyesen kezelte a fennálló helyzetet, legyűrve félelmeit régi kudarca miatt.
A rendőrőknek nem sok szerep jutott, de tették ők is a dolgukat, míg Jordan tartotta a lelket a lányban.
Akadt jópár pillanat, amikor tényleg hangosan ijedeztem, és végig feszült figyelemmel, lábrángatózva vártam a végkifejletet. Komolyan, rég volt már ilyen amikor ennyire magával ragadott egy film. Talán a Batman - Begins-szel voltam így utoljára.

A film a 94 perces játékideje alatt egyenletesen tartja fenn a feszültséget, minden percre tartogat valami újat és váratlant. Igaz, hagy némi kiszámíthatóságot is, és kliséket is bőven tartalmaz, de mindezt olyan ügyesen leplezi, és oly módon tálalja, hogy igazából fel sem tűnik. Azért volt 1-2 jelenet amikor felfigyeltem rájuk és csak fogtam a fejem hogy "de ezt most mért így??" de ez max. kétszer fordult elő. 
A vége volt a legidegesítőbb számomra, mert szerintem a főszereplőnek nem így kellett volna megoldania a dolgot, ám a legeslegvége azért odacsap még így is. Erkölcsi kérdésekben lehetne erről vitatkozni, de azt hiszem ha objektíven szemléli az ember a helyzetet, vgül ő is rábólint majd hogy "Igen, megérdemelte!". Legalábbis szerintem. 

Pontozzunk: Hatalmas filmélmény volt számomra, ezért: 9/10.

A továbbiakban kiderül a mínusz 1 pont. 

És mivel spoileresen imádom csak szétcincálni a filmeket, most egy-két példát is hoznék a fentiekre. 

Tehát, figyelem SPOILER ALERT!

Igazából nem sok dolgot kell kiemelnem, kb három ilyen van. 

Az első, amikor az elrabló (Michael) fényes nappal simán kinyír egy embert egy parkolóban az autópálya mentén, de ez senkinek sem tűnik fel. Ez kicsit fura volt. 
A másik, amikor megáll a benzinkúton, és egyetlen egy ember található ott, szerintem azért egy benzinkúton minimum két embernek kellene lennie. De oké, még ez sem olyan gáz. Na de...

A végén, amikor Halle Berry úgy dönt, hogy hajnali 3 körül egyedül útnak indul az erdőbe az elhagyatott házhoz, és még csak meg sem fordul a fejében hogy magával vigye legalább a kigyúrt rendőr pasiját, ha mást nem is. Ám amikor rátalál a csapóajtóra, nem bírja megfogni a mobilját, persze hogy be kell ejtenie a gödörbe. És még ezután is, lemászik érte, de nem szalad gyorsan vissza hogy tényleg megejtse a hívását, neeem, inkább folytatja önakcióját.

És még ennél a résznél, amikor Michael épp meg akarja skalpolni Casey-t, el is kezdi vágni a bőrét, érdekes hogy alig visít valamennyire, pedig szerintem az kurvára fájhat. 

De azért szépen elintézték azt a nekrofil rohadékot szerintem, én nem sajnáltam egy percig sem.